Avatar- Szerepjáték

Started by Kargarosz, November 09, 2010, 03:23:11 PM

Previous topic - Next topic

0 Members and 1 Guest are viewing this topic.

Kargarosz

Ide csakis a játékosok írása jön kéretik nem figyelmen kívül hagyni. A kérdéseket megírhatjátok az Avatar-játék topicban. Köszönöm előre is.



txoayä syulang

Akkor kezdjük.
A na'vik kék, az emberek fekete betűkkel kapnak történetet.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


txoayä syulang

RDA-bázis
Pandora
22:30

Megérkezel a bázisra. Körülötted rohanó emberek, némelyiknél méretes mordályok, némelyiknél papírhalmok. Kerülgeted őket, de ahogy a bejárat felé közelítesz, a művelet egyre nehezebbé válik. A hangosbemondóban egyszer csak felcsendül egy kellemes női hang: - Edgar Franklin őrnagy, kérjük menjen a parancsnoki központba. Edgar Franklin őrnagy, kérjük menjen a parancsnoki központba.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kargarosz

Az utazásom alatt azért volt időm elmélkedni. Vajon miért is hívhatnak engem ide Pandorara? A földön sokat emlegették a holdat, hogy talán az itt lévő termékenység akár még segíthet a lepusztult, mocskos hazánkon. Úgy gondoltam kiveszek egy szabadságot a sok munka már megterhelő volt számomra, de ekkor jött egy hívás a cégtől, hogy szedjem össze magam minél hamarabb mert egy utazás vár rám. Közvetlenül megkérdeztem mi is lenne a feladatom a válasz elmaradt csak annyit közöltek, hogy szigorúan titkos. Sőt még a saját embereimet se vihettem magammal. Persze a feladatot nem utasítottam vissza, ha menni kell akkor menni kell. Érkezésem pillanatában eszméltem fel teljesen addig végig pihentem az utazást.
Érdekes mód még felszerelést se közöltek velem, hogy hozzak magammal így csak egy nagy táskát vittem le magammal amibe a ruháim tartózkodtak. A körülöttem lévő nyüzsgés jobbra-balra nem hagyott alább állandóan volt mozgás. Így szabad szemmel hatalmas volt a bázis eddig csak képről tapasztalhattam meg. Sokáig nem tudtam nézelődni pár perc múlva a nevemen szólítottak.
~ Hm......ez nem tartott sokáig máris megérkezek, és egyből hívatnak. Vajon mit szeretnének már rám tukmálni ezek az emberek....no mind1 hamarosan megtudom a választ.~  -gondoltam magamba.
Egy felém futott embert akinek kezében papírok voltak megállítottam.
- Elnézést uram esetlegesen nem tudná nekem megmondani merre menjek a parancsnoki központba? Tudja új vagyok még itt, és nem nagyon tudom a járást erre felé.-

txoayä syulang

- Hogyne. Végigmegy erre - mutatja a papírhalommal a férfi. - Mutatnám kézzel is, de láthatja, hogy tele van. A folyosó végén elfordul balra, aztán megy háromajtónyit, ott lesz egy kis beugró rész jobb kéz felé. Befordul, és a végén lesz egy ajtó. Ott megtalálja, amit keres. - Ezzel lép kettőt, és már ott sincs. Követve az útbaigazítást, hamarosan egy hatalmas irányítóközpontban állsz. A központ közepén egy alak áll, akiről lerí, hogy ő a főnök. Odalépsz.
- Á, Franklin őrnagy - néz rád. - Dorian Stawk, hadműveleti csoport. Az én parancsnokságom alatt szolgál az elkövetkező időben. Nem szeretnék csalódni magában, rendben? - Feleletet sem várva folytatja. - A helyzet igen egyszerű: odakinn - mutat az ablak felé - él egy humanoid faj, a na'vik. Nagyjából három méteresek, és nem ajánlatos beléjük kötni. Idebenn van egy csapat, ami csak a maga parancsaira vár. A feladat: menjen ki velük, és hozzon egy, vagy ha lehet, két ilyen lényt. A tudósainknak valamiért marha fontosak.
Már készülsz lelépni, mire utánadszól: - Ja, és még valami. Kirendelek egy kutatót, aki eldönti, hogy az elfogott na'vik megfelelnek-e a céljaiknak. Láttam az anyagát. Kemény feladat, ezért kapja maga. - Pár pillanatig hallgat. - Jó, ez minden. Leléphet.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kargarosz

#5
Egy kis segítséggel, de végül sikerült eljutnom a parancsnoki központba. Ahogy egyre mentebb beljebb az épületbe a nyüzsgés forgás körülöttem nem hagyott alább. Rajtam kívül több embert láttam vállukon táskával akik most érkezhettek meg a bázisra. ~Tudomásom szerint az itteni katonák zsoldosok akiket szépen megfizet a cég. Viszont vannak itt kutatók, és tudósok legalábbis az anyaföldön még így hallottam....kitudja miket kísérleteznek itt Pandoran.~ A nagy elmélkedésemben szerencsére eszembe jutott, hogy merre kell menni.  Beléptem az irányítóközpontba ahol már várt rám egy bizonyos Dorian Stawk nevű őrnagy. Megtudtam tőle a feladatom célját ami így első hallásra nem hangzott nehéznek. Viszont azért az őrnagyhoz volt pár mondandóm.
- Elsőnek is üdvözlöm Dorian Stawk őrnagy. Mivel most vagyok itt először így, ha lehetséges elmondaná nekem, hogy a Navik akiket említett azon kívül milyen veszély vár még rám? Tudja mikor jöttem sok katonát láttam itt akik gondolom máshol más helyen bevetésen vannak. Ezért is szeretnék megtudni többet erről a holdról, ha ez lehetséges. A másik dolog amit szeretnék közölni, hogy miért rendeltek ki egy másik csapatot mellém? Miért nem tudták idehozatni azokat az embereket akik a csapatom? Tudja már régóta dolgozok velük, és nélkülük, én is kevesebb vagyok.  Persze, ha nem megoldható, hogy idehozzák az embereimet akkor nincs választásom elfogadom az újakat. Arra lennék még akkor kíváncsi, hogy mikor kezdődne a munka?-
Mielőtt elhagytam volna a parancsnoki központot megvártam a válaszokat kérdéseimre.

txoayä syulang

- Itt minden veszélyes, őrnagy. A katonák nem véletlenül vannak itt. Vannak olyan egységek, amelyek védőőrizetet adnak a tudósoknak, ha kimennek a terepre. Mások különálló feladatokat teljesítenek, megint mások az itteni viszonyokhoz való kiképzésen esnek át. Úgy hallottam, maga már átesett egy hasonlón a Földön. A Pandora légkörétől maga húsz másodperc alatt elájul és négy perc alatt meghal, így a legegyszerűbb, ha mindig magánál van az exopackja. Akkor is, ha a bázison van. A másik dolog, a csapat kérdése. Ha kívánja, iderendelhetjük az egységét, de az első pár bevetést mindenképpen az új csapattal kell végrehajtania. A feladat végrehajtása holnap hajnali négykor kezdődik. Remélem, mindent elmondtam, ami fontos. Leléphet.

Erdő
Pandora
Reggel 4:36

Épp a reggeli erdőkerüléseden vagy, mikor hirtelen zajra leszel figyelmes. Nesztelenül felmászol egy fára, és észreveszel egy embercsoportot, amint közel ugyanolyan nesztelenül közelítenek egy kisebb csoport na'vi felé. Fegyvereiket maguk elé szegezik, és tökéletesen fedezve egymást haladnak előre. Valahogy figyelmeztetned kell a na'vikat a rájuk leselkedő veszélyre.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


na’rìngä hawnuyu

#7
Hátamon íjammal a fa egyik jó magas de rejtett ágán figyelem az eseményeket..Nem lehetnek messzebb az emberek a fiatal na'vi harcosoktól, mint 50 Méter....
_Hmm csoda hogyy nem látják egymást...De talán jobb is mert ha észreveszik egymást abból nem lessz köszönet, se a harcosoknak akik valószínűleg már rám vártak, sem pedig az emberekre.Főleg mert 2 embert fel ismerek közülük! és egyik se a megfontolt tipus, lőnek mindenre ami mozog-
(Így gondolkodtam miközben a 2 csoportot figyeltem)
-hé várjunk csak a harcosok mit keresnek itt, mikor a tisztáson kellene lenniük?? -  
-ááá! Ilyenkor legyek nyugodt mikor ilyen bajba sodorják magukat!-
áá' Irayo Eywa! gondoltam magamban mert hirtelen eszembe jutott a megoldás: Egy nem messze tőlem az ágon gubbasztó madár,
-Ha el zavarom innen felkelti a figyelmüket-_ gondolkodtam
-vállalnom kell a kockázatot hogy vagy engem  vagy Őket észre veszik, nincs más megoldás- sutogtam magamnak...
-Hmm szerencsémre a fiatalok észrevettek...és vajon a másik csoport?...
Intettem a fiatalknak hogy tűnés a tisztás felé, remélve hogy nem csapnak akkora zajt hogy észre vegyék őket..................
(A kis csapat gondolkodás nélkül tette amire utasítottam őket)! A rejtek helyem jó magas, de ettől még engem is kiszúrhatnak az IDEGENEK...
-Na jó megvárom még eltávolodnak, és csak akkor indulok a fiatalok után- gondolkodtam...
,,Mi nem adjuk fel soha! Minket nem tudtok megtörni!,,

txoayä syulang

#8
- Uram, a na'vik menekülnek - reccsen meg az adó-vevőd. - Követjük őket, amíg szükséges. Úgy vélem, erősítés is szükséges lehet. Azt hiszem, egy madár riaszthatta őket.
Mérlegelned kell. Ha a na'vik elmenekülnek, az első küldetésed kudarcba fullad. Márpedig te még sosem vallottál kudarcot. Ha követed őket, talán nem is kell több küldetésre menned, főleg, ha belebotlasz egy másik csapat na'viba. Azzal minden gondod megoldódik, hisz nem biztos, hogy ki tudnád magyarázni egy rakás mérgezett nyilas na'vinak, hogy állig felfegyverzett emberek csak fogócskázni akartak a fiatal példányokkal... a rizikó hatalmas, és csak rajtad áll.
- Most mi legyen, őrnagy? - kérdez rá a melletted megálló, frissen kirendelt fiatal kutatónő. - Lesz vizsgálnivaló, vagy annál előbb menekülnek el maguk elől? Engem adatgyűjtésre rendeltek ki, nem arra, hogy orvososdit játsszak...
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kargarosz

Meg kell hagyni nem valami bőbeszédű az őrnagy. Ráadásul holnap hajnali 4 kor már dobnak is a mély vízbe úgy tűnik a feladat nem tűr halasztást.
- Köszönöm uram a tájékoztatást....és élnék a lehetőséggel mármint, hogy a régi csapatomat idehozassák. Addig viszont vezetem az új brigádot.- Mondandóm után elköszöntem az őrnagytól, és a kis szobám felé vettem az irányt. Az este folyamán sokat forgolódtam valami miatt nem tudtam aludni talán a holnapi küldetés miatt. Hajnali 3-kor már felöltözve, és bevetésre kész voltam. Az új csapat 30 főből állt akiket tájékoztattam, hogy mostantól én fogom őket vezetni egyenlőre nem neveztem ki helyettes parancsnokot. Pontba 4-kor repülőgépekkel elszállítottak minket a kiindulási helyre. Az utazásom során különböző állatokat, és növényeket véltem felfedezni. Szokatlan érzés volt számomra mivel otthon ilyen természetet már nem látni. A gépek letettek minket az erdőbe, és az emberek kiszállása után el is hagyták a terepet. Az embereimmel mind rádiókapcsolatba álltam. Próbáltam jól elhelyezni az embereket, hogy ne együtt legyünk mint a csorda, hanem kicsit szétszóródva, de belássuk egymást. Kb. 2 óra járkálás után megszólalt a rádióm sikerült megtalálni a Na'vikat, de rájöttek, hogy itt vagyunk. Nem akartam nagy feltűnést kelteni mivel 1 vagy 2 példány kell belőlük így az embereim közül akik legközelebb voltak a menekülő Na'vikhoz őket utasítottam, hogy próbáljanak leszedni párat. Rádión szóltam nekik. - Esetlegesen, ha van nyugtató lövedékük akkor használják azt minél csöndesebb annál jobb vége.- Aztán a kutató nő felé fordultam aki számomra elég arrogánsnak tűnt.
- Nyugodjon meg hölgyem lesz mit vizsgálnia csak egyenlőre hadd fejezzem be a feladatot amit rám bíztak, és kérem mostantól, ha lehet csak akkor szólaljon meg, ha én parancsot adok rá. Megértette? -
Szemeimből, és a beszédemből érződött, hogy komolyan gondolom az utasítást. Eközben pedig lassan lopakodva megindultam az embereimmel a többi katonához.

txoayä syulang

#10
- Ön engem ne utasítson semmire, őrnagy - sziszegi a kutatónő. - Ha jól emlékszem, egyelőre még nem tartozom a parancsnoksága alá! Egyedül és kizárólag a kutatói részlegnek tartozom elszámolással! Megértette?
Már épp felelnél, mikor az adó-vevő újra megszólal.- Nyugtatólövedéket, vettem, uram. Az előörs megkezdi a csapat üldözését. Készültséget és szükség esetén fedezettüzet kérünk legalább hatvanméteres körzetben. - A katona tárat cseréltet két emberével, majd hangszíne hirtelen megváltozik. - Uram, valami mozog a fák között. Azt hiszem, valami nagytestű élőlény lehet. Még nem láttam ekkora madarat, mióta itt vagyok, úgyhogy azt hiszem, nem az. Kérek engedélyt tüzet nyitni, ha szükséges.
- Nocsak, őrnagy, úgy látom, ön inkább az erőre alapoz - suttogja oda a kutatónő. - Nem tudom, de talán jobb lenne, ha odaengedne hozzájuk. Én hamarabb együttműködésre bírom őket, mint a csatalovai. Hacsak nem akar vérfürdőt rendezni az erdőben, hallgasson a józan eszére.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kargarosz

#11
Nem haboztam sokáig azonnal visszaválaszoltam az adóvevőn. - Mit mondott? Remélem csak rosszul hallottam nem látott még ekkora madarat?  Azt hittem a cég olyan csapatot ad számomra akik már ismerik a járást errefelé erre meg.......na jó ne tétovázzon, ha úgy érzi veszélybe van akkor tüzet nyithat megadom rá a parancsot. A kutatónő folytatta tovább a fecsegést ami már egy picit kezdett idegesíteni. - Hölgyem tudja az egy dolog, hogy nem tartozik az én parancsnokságom alá, de akkor azon elgondolkodhatna, ha veszélybe kerül kik azok akik az ön segítségére lehetnek? Nem hiszem, hogy ezek a Navik / így írom mert nem tudom a helyes leírását mármint a karakter nem tudja./ vagy micsodák olyan segítőkészek lennének. Viszont, ha nem fél tőlük, és oda akar menni hozzájuk én nem tartom fel a testi épségét nem tudom garantálni. A döntés az öné mi majd hátulról elrejtőzve próbáljuk fedezni.-

txoayä syulang

Erdő
Pandora
Reggel 4:45

Éppen a barátaiddal vagytok a reggeli közös vadászaton, mikor a környező fák koronájából felröppen egy madár. Felnézel, és látod, hogy egy na'vi kuksol az ágak között, kezével félreérthetetlenül jelezve, hogy baj van. Még a menekülőutat is mutatja.
Választhatsz. Vagy maradsz, és megnézed, mi a baj, vagy a többieket követve menekülsz.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Pay'itan

#13
Mivel látom a barátaim arcán a rémületet én is menekülőre veszem velük együtt. Még csak pár lépést tettünk, de már hallottuk, ahogy utánunk iramodik egy csapat ember és hallottuk a sercegést és a gépies hangú beszédeket a PTT-jükből. A barátaimmal még gyorsabban kezdtünk futni. Az íjammal próbáltam hátrafelé ellőni néhány nyílvesszőt, de a futás közbeni remegéstől mindegyik egy-egy faágba állt bele. Ahogy kiértünk az erdő sűrűjéből egy patak mellé értünk, ahol legalább 8 talioang ivott és sütkérezett a napon. Az egyiket megdobtuk egy kővel. Láthatóan azt gondolta, hogy az egyik társa bökte meg őt, mivel "verekedni" kezdett velük. Eközben mi elsomfordáltunk mellettük, át a patakon. Az emberek talán nem jönnek tovább 8 ilyen mérges, hatalmas lény láttán.

Zongyu Atxen

Én is futásnak eredtem, ám találtam egy nagyobb sziklát ami mögül rendesen tudtam célozni, viszont sajna már a hatást nem láttam. Látva, hogy egyre jönnek tovább futottam míg nem találkoztam a dühöngő lényekkel, ám éppen hogy, de sikerült túljutnom rajutuk kikerülve őket és a többi Na'Vi testvérem nyomába eredtem.
Diplomata is vagyok, a veszély egyre nagyobb... Talán nem kéne egy szövetség az égből jött emberek ellen? Majd megkérdezem Olo'Eyktanunkat.

txoayä syulang

- Uram, ezek tüzet nyitottak ránk! Nem találtak el, de folyamatosan lőnek! - hallod a rádióban.
- Látja? - kérdez rá a kutatónő. - Kellett ez magának? Most aztán lesheti, hogy önként jönnek velünk.
A helyzeted cselekvésért kiált. Vagy egyetlen rohammal a lehető leghamarabb elfogod a kért példány(oka)t, vagy kénytelen leszel visszavonulni. Kerülőre, átkarolásra esélyed sincs. És nem vetne rád jó fényt sem az, ha üres kézzel térsz vissza a bázisra, sem pedig az, ha egyáltalán nem mégy vissza. A döntés csak rajtad áll.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kargarosz

#16
Sokat nem tétováztam azonnal visszaválaszoltam a rádióba. - Nyugalom emberek próbáljanak hátrálni, és viszonozni a tüzet, ha tudják. A feladatunk csak annyi, hogy elfogjunk 1 vagy 2 példányt.- A kutatónő tovább folytatta okoskodását, de ő volt most az utolsó akivel igazán foglalkoznom kéne.
- Hölgyem ura vagyok a helyzetnek inkább jobban teszi, ha hátrább megy lopakodva az emberimhez.-  Ezzel le is zártam a konfliktust az embereimet utasítottam, hogy maradjanak itt majd én előre megyek, és megnézem mi a helyzet. Elindultam lassan lopakodva.
~ Kár, hogy észrevettek minket sokkal egyszerűbben meglehetett volna oldani ezt a feladatot. Majd én teszek róla, hogy sikerüljön~

txoayä syulang

#17
- Rájuk akar lőni? - kérdezi a csapat felcsere, akit mindenki Dokinak hív. - Uram, akkor én ide kevés leszek... ezek nem kispályások. Ne feledjük el, hogy a vállukig nem érünk fel.
- Na jó, elegem van - fakad ki a kutatónő, és téged félrelökve kilép a csapatból, majd az embereid és a na'vik közé fut. - Mawey! Mawey, ayna'vi! Ayoe lu ayngeyä eylan! Mawey, ayoeng ke new ayngati tìsraw seyki!
- Vazz, ez nem normális! - kiáltja az egyik embered. - Uram, visszahozzuk, mielőtt a kamikáze hajlamai vagy a na'vik kicsinálják?
A kutatónő kitörése téged is meglep. Csodálattal vegyes ámulattal bámulod, amint az embereid és a na'vi csapat közt fel-alá járkálva csapkod, miközben na'viul kiabál. Sikerül úgy helyezkednie, hogy a csapat semmilyen irányból ne lőhesse a na'vikat. Pillanatnyi zavarodat kihasználva az egyik na'vi rád lő a tömegből. Nagyjából húsz centivel téveszt el téged, de ez elég, hogy levedd a szemed a doktornőről. Félreugrasz, mire az emberek köréd tömörülnek.
- Mit csináljunk, uram? - kérdezi egyikük.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kargarosz

#18
A tudós nő aki már az agyamra ment az akció elején tovább fokozta, hogy még jobban ne kedveljem meg. Na'vi nyelven elkezdett beszélni amiből semmit se értettem.  Váratlanul egy nyílvessző suhant el a fejem fölött nem sok kellett ahhoz, hogy eltaláljon. Az embereim várták a parancsomat. Az egész helyzet váratlan fordulatokat vett. Pár másodpercig csöndben maradtam, és elkezdtem agyalni. ~ Azt hittem mindent elrontott ez a nőszemély, de végtére kitudom használni a helyzetet~ Kiadtam az utasítást a katonáimnak.
- Én, és még 2 ember velem jön a feladat, hogy elkapjunk 1 vagy 2 ilyen kék lényt ne, hogy már kifogjon rajtunk ez a kis csekély feladat.-
A 2 emberemmel lopakodva elindultam a Na'vik felé. Mivel a kutatónő a ''békét próbálja hirdetni'', így abban reménykedtem, hogy kitudjuk használni a lehetőséget. Ha találok szabad célpontot vagy az embereim akkor nem habozok.

txoayä syulang

Nesztelenül követed az ifjakból álló csoportot a fák közt, addig, míg az emberek sarokba nem szorítják őket egy kiugró hasadékban. Akkor észreveszed, hogy a tawtute-csapatot vezető ember és egy nő, aki őket kíséri, összevesznek. Nem sokkal ezután a nő eszeveszett csapkodás közepette kirohan a tisztásra, és na'viul kezd el kiabálni. Azt mondja, hogy a barátaitok, és nem akarnak titeket bántani, de te nem hiszed el ezt. Hisz ha békével jöttek, miért hoztak magukkal tawtute-fegyvereket?
Hirtelen észreveszed az egyik ifjat, aki sebtében kilő egy nyílvesszőt a tawtute-csapat vezérére. Bár te nem akarsz vért ontani, íjadat a kezed ügyébe helyezed. Aztán meglátod, ahogy a vezér pár emberével oldalba akarja támadni a tapasztalatlan ifjakat. Választhatsz. Vagy ismét figyelmezteted az ifjakat, vagy az oldalra kerülő csapattal teszel valamit.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)