International / Multilingual > Magyarul (Hungarian)

Frázisszintaxis

<< < (2/2)

tsrräfkxätu:
Eszembe ötlött egy kapcsolódó érdekesseg. Ha megnézitek ezt 2:10-nél, akkor egy kicsikét talán váratlan szerkezet fog visszaköszönni (feltéve, hogy a felirat nem hibás, de nem hiszem). Azt mondja Jake, hogy:

Oe-l nge-yä srung-it kin
Én-ERG ti-(é)dPOS segítség-(e)tACC szükségel
Szükségem van a segítségedre.

A magyar fordításban aláhúztam azt a részt, ami esetleg szemet szúrhat. Az ott valami furcsa eset (szublatívusz), és nyilvánvalóan nem tárgy. (Egyébként tudtátok, hogy a magyarban 18 féle különböző eset van?)

A váratlan jelenséget éppen az okozza, hogy a mi nyelvünk esetben gazdagabb mint a na'vi vagy az angol. Ez utóbbiban mindössze 4 eset van (alany, tárgy, részes és birtokos), és pillanatnyilag a na'viban sem tudunk többről. Ebből szükségszerűen következik, hogy amire nekünk külön esetünk van, az ezekben a nyelvekben valami más kategóriába fog sorolódni.

Nézzük most a konkrét példát! A magyar igénk az, hogy szüksége van valamire. Ezen érződik, hogy valamiféle összetett ige, amit a szükség főnévből képeztünk, hasonlóan ahhoz, mintha na'viul azt mondanánk, hogy *tìkin si.  A navi példánál maradva feltűnik, hogy a kin és tìkin páros megszólalásig hasonlít a szükség-szükségel kettősre (az -el ugyanis a mi főnévből-igeképzőnk), azzal a különbséggel, hogy míg a magyarban a főnév (vagy méginkább a szűk melléknév) az etimológiai tő, addig a na'viban az ige.

Ezzel el is érkeztünk annak megfejtéséhez, hogy miért is kap tárgyesetet a segítség. Azért, mert az igénk tulajdonképpen az, hogy szükségel, mégha magyarul furcsán hangzik is, hogy "szükségelem/igénylem a segítségedet". Ám ebből a megközelítéből számunkra is egyértelmű a tárgyeset használata.

A tanulság: ha az ember olyan vonzattal találkozik magyarról-na'vira fordítás közben, amelynek a ragja nem tárgy- (-t) vagy részes (-nak/nek) esetű (és nem is alany), akkor érdemes megpróbálkozni az eredetit úgy kitekerni (pl. mint fent egyszerű ige alkalmazásával az összetett helyett), hogy egyik vagy másik esetbe kerüljön, és akkor nagyobb biztonsággal lehet fordítani.

tsrräfkxätu:
A fentihez szorosan kapcsolódó probléma (csak nem akartam a tanulság után folytatni), hogy a magyarban nincs birtokos eset (angolul: GENitive vagy POSsessive), helyette mi a részes esettel fejezzük ki a bitoklást is. Abban a részes szerkezeben, hogy "nekimegy egy fának", a -nak rag jelöli a részes esetet. Igenám, de azt az angol birtokos szerkezetet, hogy "Tsu'tey's ikran" is úgy fordítjuk magyarra, hogy "Tsu'teynek az ikranja", ez pedig ugyancsak részes eset. Nekünk, na'viul tanulóknak, ez pont kapóra jön, ugyanis a birtoklást a na'vi egy ugyanilyen részes szerkezettel fejezi ki. Teszi ezt azért, mert nincs neki tulajdonlást kifejező igéje (pl. habenDE, haveEN, avoirFR), mint ahogy a magyarnak se. (Az, hogy "van neki valamije", pont egy olyan összetett részes szerkezet mint a na'vi megfelelő, ellentétben a fent idézett egyszavas indoeurópai igékkel.)

Lu Tsu'tey-ru ikran.
Van Tsu'tey-nekDAT [egy] ikran[ja].

Bár részleteket nem árult el, Frommer külön felhívta a figyelmet, hogy az ilyen szerkezetekben a szórend általában a fentinek megfelelő, vagyis: lu + alany + birtok. Számunkra ez egy cseppet sem furcsa, hiszen magyarul is leginkább azt mondanánk, hogy "van egy íjam". Érdekes, hogy Frommer azt állítja, hogy ezt a birtoklást kifejező datív szerkezetet a héberből vette, majd elmagyarázza, hogy miért is a magyar volt a valódi forrás (szórend, létige).  :D

Navigation

[0] Message Index

[*] Previous page

Go to full version