JÁTÉK - folytasd a történetet

Started by tìngay mungeyu, March 07, 2010, 02:43:13 PM

Previous topic - Next topic

0 Members and 1 Guest are viewing this topic.

Tirea Tawä

Jake utasítására az 'eyktanok elindultak: mindegyikük igyekezett vissza a saját klánjához. Valaki ikranra, valaki pa'lira ült, hogy minél gyorsabban odaérjenek. Jake pedig összehívta az Omatikayákat. Mikor a legtöbb na'vi körégyűlt, beszélni kezdett:
- Ma smuktu, tìng nari nìltsan! Apxa hrrap sayim tafral ayoeng zene kivä vay Iknimaya. Tswayon oehu!
Jake ezután Mo'athoz fordult:
- Ma Mo'at, rutxe, eyk aylahet a ke tsun tswivayon!
A vadászok közben ikranra szálltak, Jake Neytirivel repült. Elindultak a magasba a meteorok elől...

"Ha az ember kivágta az utolsó fát, megmérgezte az utolsó folyót, és kifogta az utolsó halat,
akkor rádöbben, hogy a pénz nem ehető..."

Indián közmondás

 

Tìtxur Lefpomtokx

.... Fél órával később Mo'at-ék már a hegyekben vannak és várnak. Jake és Neytiri még az Ikránjaikon repülnek a völgyben, és a falu közelében, eltévedt társaikat keresve. De már nincs több idő. Megérkeznek az első meteordarabok, ezért gyorsan magasabbra repülnek, át a hegyek túloldalára.
Hatalmas fényesség járja át az eget. Jake és Neytiri leszállnak a hegy tetején, és várják, hogy mi fog ez után következni...

txoayä syulang

#122
Rettenetes dübörgés hasított a na'vik fülébe. Felnézve egy hatalmas fénygömböt láttak a Pandora felé közeledni. Ninat rémülten keresett menedéket Norm karjában, és még a Tsahík is közelebb húzódott Jake-ékhez.
Az első meteorit fényes csíkot húzott az égen, fényénél Jake pár na'vit látott futni a hegyek felé. A súlyos kőtömb elkerülte őket, így lépteiket megkettőzve rohantak tovább. A becsapódáskor megremegett a föld, a na'vik elestek, de az első rengések után felugrottak, majd macskaügyességgel mászni kezdtek a sziklákról lógó indákon. Jake, és mindenki, aki őket nézte, tudták, hogy most az életükért másznak. Végül megálltak egy kiugró sziklaperemen; összebújva, rettegve kucorogtak a szűk helyen.
A következő egy teljesen más szögből érkezett. A száguldó sziklából kisebb darabok szakadtak le, amelyek az erdő különböző részein csapódtak be. Tucatnyi kisebb rengés rázta meg az erdei fákat. A kőtömb viszont még mindig túl nagy volt, így aztán a mászók egy része nem tudott időben felmászni az indákon; a meteor a lebegő hegység aljába csapódott, lesodorva néhány na'vit. Akik nem égtek el azonnal, azok pörögve tűntek el a mélységben. Halálsikolyuk a dübörgés ellenére is tisztán hallható volt a hegytetőn. Mo'at, Neytiri és Ninat borzadva elfordította a fejét. Jake és Norm megrendülten figyelték az eseményeket, és aggódva figyeltek a mászókra. Végül Jake elindult Toruk felé.
- Hova mész? - kérdezte Neytiri.
- Értük - felelte Jake a mászókra mutatva.
- Micsoda? Nem mehetsz oda! Te vagy az olo'eyktan! Ha téged elveszítünk...
- Igen, én vagyok az olo'eyktan, vagyis felelősséggel tartozom értük! - Jake mélyen nézett Neytiri szemébe. - Nem nyitok vitát. Ez a kötelességem.
Felült Torukra, és Neytiri aggódó tekintetétől kísérve elindult az életben maradottakért.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kargarosz

Üdvözletem, ha már ide tetszett írni elsőnek. ;D

Úgy érzem meglenne a mesélőnk a szerepjátékra. ;D Írok neked pm-et, ha tudod majd olvasd el kérlek hátha tetszene az ötlet.

txoayä syulang

#124
Felült Torukra, és Neytiri aggódó tekintetétől kísérve elindult az életben maradottakért. Azt még nem tudta, hogyan hozza el a peremen kucorgókat, de abban biztos volt, hogy ott tovább nem maradhatnak.
Közben a sziklaperemen meghúzódó na'vik rájöttek, hogy minél közelebb húzódnak egymáshoz, annál több terület marad Jake-nek és Toruknak a leszálláshoz. Egyikük ugyanis észrevette a felszálló Jake-t, és a dübörgést túlkiabálva próbálta a többiek tudomására hozni felfedezését. Bár a mondandóval járó mozdulat több sikerrel járt, mindenki megértette, mit akar mondani: Toruk Makto elindult a kimenekítésükre. Megbabonázva figyelték, ahogy a vörös csíkokkal szabdalt égen Toruk kiterjesztette hatalmas szárnyait, majd jókora szelet kavarva leszállt a peremre.
- Gyerünk, ide fel, mindenki! - kiáltotta Jake. - Gyerünk! Nincs időnk!
A na'vik sietve felkapaszkodtak Jake mögé. Összesen két felnőtt na'vi, három serdülőkorban lévő és két kisgyermek ült Jake mögé, szorosan összekapaszkodva.
- Indulunk! Fel! - szólt ismét Jake. Toruk felágaskodott, megrázta szárnyait, majd ellökte magát a sziklaperemtől. Épp időben; egy eltévedt szikladarab pont a perembe csapódott, teljesen leradírozva azt a hegyoldalból. Ahogy a meteorit a hegynek ütközött, a szerterepülő kőszilánkok utolérték a távolodókat, és hangos koppanásokkal kísérve találkoztak velük. Az egyik kisgyermeket két szilánk is eltalálta: nagyot sikoltva fordult le Toruk hátáról. Egy serdülőfélben lévő társa utánakapott, és még idejében megfogta a csuklóját, így a gyermek nem veszett el az alatta sűrűsödő mélységben.
Hirtelen egy újabb meteorit tűnt fel Toruk mögött. Akkora volt, hogy még maga Toruk is tízszer belefért volna. Jake kitérő manőverbe kezdett, amit nagyban megnehezített az ájultan csüngő gyermek Toruk jobb oldalán. Mindenki erősen kapaszkodott abba, ami a keze ügyébe került: hajfonatokba, farkakba, Jake-be, Torukba, hárman pedig a gyermekbe, nehogy lezuhanjon. A hirtelen irányváltások miatt esély sem volt arra, hogy felhúzzák, de rendületlenül tartották.
Végül Jake kinavigálta Torukot a meteorit útjából, ami azután zavartalanul csapódott a hegyek mögötti füves-erdős részbe. Pár idegtépő perc után pedig biztonságban landoltak a hegytetőn. Neytiri azonnal futni kezdett feléjük, Mo'at pedig gondjaiba vette a sérült kisgyermeket, akit társa mentett meg a zuhanástól. Mint a többiek elmondásából kiderült, a gyermek szülei azok közt voltak, akik a becsapódáskor a mélybe zuhantak. Velük volt Peyral is, aki köztudottan jó vadász hírében állt a klán berkein belül. Ő vezette őket a hegytető felé. Mikor lezuhant, a többiek tanácstalanságukban meghúzódtak a peremen, míg Jake értük nem ment.
Ekkor ért oda a csoporthoz Neytiri. A többiekkel nem törődve Jake nyakába vetette magát.
- Ma Jake... ugye, jól vagy? Nem esett bajod? Láttam a köveket, láttam a gyermeket, és hogy majdnem lezuhantatok... nagyon féltem...
- Itt vagyok, Neytiri. Semmi baj - ölelte magához Jake.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


txoayä syulang

- Jake, Jake - szaladt oda hozzájuk Norm, Ninattal az oldalán. - Valami mozgást látunk a sziklákon... lehet, hogy még vannak túlélők.
- Indulok - határozott azonnal Jake. Már fordult Toruk felé, mikor Neytiri a kezébe fogta az arcát.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Tirea Tawä

- Ma Jake! Nem mehetsz értük - mondta Neytiri elcsukló hangon és az alattuk elterülő erdő felé fordult. Lentről csak a pusztulás nézett vissza rá: kidőlt fák, lángoló növények, a korábbi sokszínű életnek nyoma is alig volt már. Az állatok szinte mind elmenekültek a környékről. Akik itt ragadtak, nem sok esélyük maradt a túlélésre, a lelkük ott van Eywával...
A levegőben egyre nagyobb kövek repültek el a na'vi csoport mellett. A helyzett gyorsan romlott, nem beszélve a kisebb darabok megnövekedett számáról. Neytiri aggódó szemekkel pillantott Jake-re.
- Túl veszélyes, nézd meg azokat a köveket. Bármi baj történhet...
- Segítenem kell rajtuk. Nem hagyhatom, hogy még többen odavesszenek, túl sok az áldozat. Én vagyok az olo'eyktan, kötelességem megvédeni a népet.
Neytiri egy pillanat erejéig gondolataiba merült, majd meghozta a döntést:
- Veled megyek.
"Ha az ember kivágta az utolsó fát, megmérgezte az utolsó folyót, és kifogta az utolsó halat,
akkor rádöbben, hogy a pénz nem ehető..."

Indián közmondás

 

txoayä syulang

- Mi? Nem, erről hallani sem akarok - rázta fejét Jake. - Itt maradsz, és megvársz. Ha vannak túlélők, visszahozom őket. De te - nézett Neytiri szemébe, amitől a lányon borzongás futott végig - itt maradsz.
- De Jake... nem mehetsz egyedül...
- Tudom - felelte Jake, és lepillantott az égő növényzetre. - Mégis, ha ez az ára annak, hogy te épségben vészeld át ezt az egészet, vállalom. - Magához ölelte Neytirit. - Nem eshet bajod, amíg én élek. És ez erre is vonatkozik. Hogy számolnék el magammal, ha lezuhannál, vagy eltalálna egy kődarab? Nem tudnék úgy élni, ahogy eddig. Minden percben csak rád gondolnék, és magamat hibáztatnám, amiért hagytam, hogy veszélybe sodord magad miattam. Szeretlek, Neytiri, és megígérem, visszajövök. - Jake puhán megcsókolta a lányt, majd a szemébe nézett. - Kérlek, bízz bennem.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


Kifkeyä Nari

- Áááááááá
Norm rémülten nézett körül. Fejét idegesen forgadta jobbra-ballra.
Ott feküdtt egy ágyszerű alkalmaztosságon amit két másik na'vi húzott Normmal együtt. Ninat ott gyalogolt mellette. Látta, hogy Norm nagyon meg van rémülve. Lehejolt és szinte gugolva megkérdezte Normot:
- Mi a ban Norm?
- Semmi. Már semmi. Ezek szerint csak álom volt. Hol vagyunk? - kérdezte már kissé nyugodtabb arckifejezéssel...
- Épp megyünk a hegyekbe, lehetőleg minnél magasabbra ahogy Jake tanácsolta.

Norm megkönnyebbülve visszatedte a fejét az ágyra, nagy levegőt vett:
- Jó. Örülök, hogy mindez csak álom volt.

na’rìngä hawnuyu

És Jake a valóságban is beszélt Max-al aki viszont jobb híreket közölt vele mint ahogy Norm álmában történt....Ugyan igen sok meteorit került a Pandora közelébe viszont a holdak és a  Polythemus tömegvonzása könyörtelenül szét tépi minden kisebb darabokra....
-Jake! Számítanunk kell rengetek meteorra ami belép a légkörbe és jó is hogy a hegyekbe költöztök át a veszély elmúltáig
-Köszönöm Max, még 1 dolgot mondj meg nekem: Körülbelül mekkorák a meteorit töredékek??
-Hát ez érdekes egy kérdés.....A Radar szerint, néhány száz méteres is alig van benne a törmelék mező 95% "Apró zúzott kavics"
Max vigyázz magadra mi tovább megyünk..Jake vége...
Norm ugyan betegen De Legalább Ninattal együt lehet..nem úgy mint Tingay aki megint előrre ment hogy vezesse az egész klánt a 2 bölcsünkkel együtt  ;D ;D
Közben Jake ismét felszállt hogy a fent köröző többi vadásszal körülnézzenek lemaradtak után...
Jake!  odalent minden rendben?( kérdezte aggódva Peyral)   Mostanra hatalmasra nőt a klán létszáma, de reméljük minden simán megy majd...Találtatok még valakit esetleg a Táborok környékén??
-már senkit mindenki a biztonság felé tart már....Éppen  ekkor repült el melletük egyik fiatal vadásza a klánnak aki az íjával bajlódott...
-Jake! na'rìngä hol van??Mert eddig nem látam őt!! -A fegyver készítő! tényleg, Igazad van!! Te jól ismered őt nézz utána kérlek!
és Peyral máris elrepült az egyik közeli hegy felé hogy megkeresse na'rìngä-t...
Mialatt levegőben lévő vadászok azt figyelik le ne maradjon senki az égen egyre több és több hulló csillag jelenik meg
,,Mi nem adjuk fel soha! Minket nem tudtok megtörni!,,

Pay'itan

Peyral sehol sem találta na'rìngä hawnuyu-t, ugyanakkor a tömegben észrvette Hawnuyu Atxent, akihez odarepült, hátha segít neki valamennyit.
-Ma Hawnuyu! Sehol sem találom na'rìngä-t, pedig szükségünk lenne rá! Láttunk néhány fiatal na'vi-t, akiknek baj volt a fegyverükkel.
-Repülj feljebb! Ha meglátsz valakit, akinek nagy zsák van a hátán, akkor az na'rìngä lesz. Ha mégsem találod, a környéken vannak még a Pa'liataneveng klánból, akik ismerik őt. Segíteni fognak.

txoayä syulang

Ebben a pillanatban Txoayä syulang suhant el ikranháton Peyral mellett.
- Ma Peyral! Én tudom, hol van na'rìngä! Gyere velem, odavezetlek!
Peyral szó nélkül követte Txoayä-t, aki visszafordult Otthonfa felé. A magasból közeledve észrevette na'rìngä-t, aki az egyik ágon állva adott utasításokat a megmunkálandó fegyverek és egyebek evakuálását illetően. Mellette hatalmas zsákja hevert. Peyral intett Txoayä-nak, és megcélozta Otthonfát. Txoayä irányt váltott, tekintetével Tirea Tawä-t kereste, de sem az égen, sem a földön nem látta. Látta viszont, ahogy Pay'itan rendíthetetlen nyugalommal vezet egy kisebb na'vi csoportot a hegyek felé. Zuhanórepülésbe  fordult, és a közelükbe érve lelassított.
- Ma tsmukan! Ha még egy kicsit elfordultok, teljesen elkerülitek a hegyeket! Kövessétek Kifkeyä-t és a csoportját, akkor egyenesen az Iknimayához juttok!
Pay'itan bólintott, majd íját felemelve intett Txoayä-nak, aki hirtelen észrevette Tirea-t. A lány egy rémült pa'lit igyekezett megnyugtatni. Txoayä rajta felejtette a tekintetét, de egy pillanat múlva már más problémák kötötték le. Példának okáért azok a fiatal na'vi harcosok, akik alig estek át az Iknimayán teljesített próbájukon, és még tapasztalatlanok voltak. Mindannyian Tìngayt keresték, hogy lássák, merre menjenek; a rájuk törő pánik miatt hirtelen minden tapasztalatuk háttérbe szorult. Txoayä odarepült, és a harcosok élére állt.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


tìngay mungeyu


txoayä syulang

... túlságosan elöl járt, ezért Txoayä hirtelen ötlettől vezérelve Kifkeyä Narit kezdte el keresni. Végre észrevette, és így kiáltott felé:
- Ma Kif! Kérlek, vezesd el ezeket a harcosokat az Iknimayához!
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


na’rìngä hawnuyu

..Így ma Txoayä, KIf re bízta az addig általa kísért Fiatal harcosokat, majd fogta magát és visszafordult....Ez alatt, az otthon fa már teljesen ki ürült már, Na'rìngä sem bajlódott már a fegyverek és alkatrészeik mentésével azok már rendben úton voltak..Ő és peyral örültek hogy végre megtalálták egymást...
-mindenki remélte hogy fölösleges utat tesznek meg a hegyekbe....-
,,Mi nem adjuk fel soha! Minket nem tudtok megtörni!,,

txoayä syulang

Jake közben azt a felfedezést tette, hogy a na'vi harcosok hasonlóképp rendeződnek, mint a földi hadseregek. Az ikranokon repülők összegyűltek egy csapatba, és úgy vonultak az Iknimaya felé, hogy közben a lentieket is vigyázták. A pa'likon lovaglók szintén tömörültek, és kétoldalt haladva óvták a "civileket": gyerekeket, idősebbeket. A gyalogszerrel vonuló harcosok haladtak az élen.
- Ma Txoayä! - kiáltott oda Jake a mellette elsuhanó alaknak. - Menj a jobbszárnyra és vezesd az ottani ifjakat! Mondd meg Na'rìngä-nak, hogy ő vezet bal oldalon Peyrallal együtt!
Txoayä bólintott, és sietett tovább adni a hírt.
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)


txoayä syulang

  A jobbszárnyon haladó ifjak közt könnyed léptekkel sétált egy fiatal lány, aki akaratlanul is minduntalan magára vonzotta Txoayä tekintetét. Na'rìngä és Peyral jót mulattak rajta, mivel Txoayä emiatt folyton letért az útvonalról, és csak nehézkesen tudott visszatérni rá. Látta azonban Jake is, és Neytirivel az oldalán nem kis derültséggel figyelte a jelenetet.
  Txoayä figyelmét olyannyira lekötötte a lány, hogy nem vette észre, amint az ikranjára rögzített lábtartó lassan csúszni kezdett lefelé. Egy pillanattal később hangos csattanás kíséretében elszakadt a szíj, és az alkalmatosság zuhanni kezdett a föld felé. Txoayä utána fordította az ikranját, megfordult a levegőben, és kezét kinyújtva, néhány centire a föld felett elkapta a lábtartót - közvetlenül a lány mellett. Bár nem volt szándékos, ez a rögtönzött bemutató odavonzotta a lány tekintetét, így az út hátralévő részében mást sem csináltak, mint hogy nézték egymást.
  Jake csendben figyelte, aztán Neytirire nézett. Régen látta így nevetni. A harc és a testvérei elvesztése felett érzett fájdalma hosszú időre letörölte a mosolyt az arcáról. Jake most ugyanazt a felhőtlen, boldog mosolyt látta, amit akkor, mikor őt a klán teljes jogú tagjává fogadták. Azóta már vagy hét hónap telt el, és a Népet most újra veszély fenyegeti... csak remélhette, hogy nem sülnek el rosszul a dolgok.
  Megkönnyebbült sóhajok és örömkiáltások futottak végig a na'vikon; a homályból vérge kibontakoztak az Iknimaya körvonalai...
"Momentán valami moszattal vagy egysejtűvel cserélnék legszívesebben. Valamivel, ami a létezés gyönyörétől eltelve, gondtalanul vegetál."

"A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz."
(ismeretlen)