A főnevekkel könnyű dolgunk lesz, ugyanis az előző leckében tanultak változtatás nélkül
alkalmazhatók rájuk. A főneveknek is van tehát
kettes-,
hármas- és
többes száma, melyek használatát értelemszerűen a közlésbe foglalt dolgok mennyisége határozza meg. A magyarral
ellentétben, a na’vi egyáltalán
nem használ névelőket.
Kettes szám: a kettes számot, két dologról beszélve használjuk, és a
me+ előtaggal képezzük, pl.
nari (szem),
menari (két szem).
Hármas szám: három dologról beszélve használjuk, és a
pxe+ toldalékkal képezzük, pl.
ioang (állat),
pxeioang (három állat).
Többes szám: ha négy vagy több dolgot akarunk megnevezni, akkor a többes számú alakot kell használnunk. Az
ay+ toldalékkal képezzük. Például:
utral (fa),
ayutral (sok fa, fák).
Rövid többesszámú alak: azokban a szavakban, ahol a
többes szám jele (
ay+)
gyengülést eredményez,
elhagyhatjuk a toldalékot, és pusztán
a módosult tővel jelezhetjük a többes számot. Például:
tsamsiyu (harcos) —>
aysamsiyu vagy
samsiyu (harcosok),
tute (személy) —>
aysute vagy
sute (személyek),
’eveng (gyermek) —>
ayeveng vagy
eveng (gyerekek) stb.
A na’vi a magyarhoz hasonlóan szabad szórendű nyelv. A szavak mondaton belüli kapcsolatát esetekkel jelöli. Ezidáig hét esetről van tudomásunk, ezek közül az
alanyeset, a
tárgyeset és a
részes eset ismerős lehet számunkra. Az
ergatív eset, a
megszólító eset, a
témaeset, és a
birtokos eset viszont - ilyen formában - nem található meg a magyarban, így megfelelő használatuk nagyobb odafigyelést igényel.
Alanyeset: akárcsak a magyarban, az alanyeset a na’viban is
jelöletlen. Ez azt jelenti, hogy egy alanyesetben lévő főnév vagy névmás alakja nem változik. Ha azt mondom,
Neytiri/poe/nantang hahaw (Neytiri/ő/a viperafarkas alszik), akkor az alany változatlan formában szerepel.
Tárgyeset: a tárgyeset jele a na’viban a
-t/-it. A
-t változat magánhangzóra, az
-it mássalhangzóra végződő tő után szerepel, pl.
nantangit,
pa’lit,
’evengit,
sänumet.
A személyes névmások tárgyesetben -ti tárgyragot kapnak, pl.
oeti,
ayngati,
az viszont egyelőre nem ismert, hogy ez mindig így van-e, vagy csak mássalhangzót követően.
Részes eset: a részes esetet a
-ru/-ur toldalékkal fejezzük ki, az előbbi magánhangzót, az utóbbi mássalhangzót követ. Például:
oeru,
Tsu’teyur, ,
palulukanur,
ayoengur stb. Na’viul - mint ahogy
magyarul is -
részes szerkezettel fejezzük ki a birtoklást. Ez a következőképpen néz ki:
lu + birtokos + birtok.
Lu oeru tsko.van nekemDAT íjVan egy íjam.Ergatív eset: Ez az eset szorosan összefügg a tárgyesettel. Egész pontosan
az alany kapja akkor, ha az ige tárgyas. Magánhangzóra végződő tő esetén
-l, mássalhangzó után
-ìl toldalékkal jelöljük. Bővebben
itt olvashattok róla.
JAVÍTOTT PÉLDA!Neytiri yom. (Neytiri eszik.) — Az ige
tárgyatlan, nincs tárgy, az alany alanyesetet kap.
Neytiril teylut yom. (Neytiri
teylut eszik.) — Az ige
tárgyas, a tárgy tárgyesetbe kerül, az alany ergatív végződést kap.
Birtokos eset: bár ilyen eset
nincs a magyarban azoknak, akik beszélnek valamilyen indoeurópai nyelvet, ismerős lesz ez a szerkezet. Akkor használjuk, ha a birtokviszonyt létige segítsége nélkül szeretnénk kifejezni, vagyis mikor azt mondjuk, pl. "
Mo’at gyermeke". Magyarul ilyenkor a birtokos személyragokat hívjuk segítségül, és a tulajdonhoz ragasztjuk őket. A birtokos eset pont fordítva működik:
a birtokos kap toldalékot, és a birtok marad változatlan formában, lényegében tehát abból, hogy "Mo’at gyermeke" "Mo’até gyermek" lesz. A birtokos eset jele az
-ä/-yä; az előbbi a mássalhangzókat követi, az utóbbi a magánhangzókat. Például:
Mo’atä ’eveng (Mo’at gyermeke),
taronyuyä tsko (a vadász íja).
Névmások esetén a végződés -eyä lesz, a szótő utolsó betűjét/hangját felülírva, pl.
nga —>
ngeyä (tiéd).
Jelenleg nem tudjuk biztosan, hogy ha a névmás mássalhangzóra végződik, akkor is ugyanezt a végződést kapja-e, vagy esetleg a rövidebb -ät.Megszólító eset: a
na’viban a
ma szócskával jelezzük, ha mondandónkat
valakinek címezzük, pl.
ma karyu Pawl (Paul tanár [úr]!),
ma samsiyu (harcosok!). Ilyen esetekben nem szabad elfelejtenünk kitenni, különben a mondat egész mást jelenthet, mint amit a szándékunkban állt mondani (lásd példa). Fontos továbbá, hogy akkor is használnunk kell, ha a címzett neve elé determinánst vagy melléknevet biggyesztünk, pl.
ma oeyä ’eylan (barátom!),
ma lrra sute (boldog emberek!).
JAVÍTOTT PÉLDA!Oeyä smuktu yom. (Testvéreim esznek.)
Ma oeyä smuktu, yom! (Testvéreim, egyetek!)
Témaeset: ezt az esetet akkor használjuk, ha valamelyik mondatrészt ki szeretnénk emelni. A témaesettel mondanivalónk középpontjába állítjuk, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy a következőkben róla fogunk beszélni. A
-ri/-ìri jelekkel képezzük, annak megfelelően, hogy a tő utolsó hangja magánhangzó, illetve mássalhangzó-e. Magyarul a szórenddel érjük el ugyanezt a hatást, vö. "
a macska issza a tejet", "
a tejet issza a macska" és "
issza a macska a tejet" stb. De nem csak kiemelésre használjuk; vannak olyan szerkezetek, melyeket pillanatnyilag máshogy egyáltalán nem tudunk kifejezni (lásd utolsó példa).
A témaeset minden más esetet fölülír!
JAVÍTOTT PÉLDA!Neytiriri ikranhu tswìmayon. (Ami Neytirit illeti, épp most repült el az ikranjával.)
Neytiri hu poeyä ikranìri tswìmayon. (Az
ikranjával repült el Neytiri épp most.)
Sì’eyngìri oe ngaru seiyi irayo nìtxan! (
Nagyon köszönöm a válaszokat!)
Főnévképzők: az utolsó dolog, amiről szó kell ejtenünk a főnevekkel kapcsolatban, az a három főnévképző. A legproduktívabb közülük a
tì-, ezt
bármilyen igéhez vagy melléknévhez hozzákapcsolhatjuk, hogy főnevesítsük azt, pl.
’eyng (válaszol) —>
tì’eyng (válasz),
txur (erős) —>
tìtxur (erő). Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy nem minden
tìvel kezdődő szó főnév, a
tìng (ad) és
tìran (megy) például igék.

Hasonlóképpen működik a
sä- előtag, azzal a különbséggel, hogy ezt
akkor kapják a főnevek, ha instrumentális jelentésűek, vagyis ha azt írják le, hogy
a kapcsolódó cselekvés mi által valósul meg. Egyelőre három ilyen szó ismert a
sänume (tanítás), a
säfpìl (gondolat), és a
säspxin (betegség, "kórokozó"). E legutóbbinak a
tìs párja is ismert,
tìspxin, jelentése:
betegség, mint állapot, az egészség ellentéte.
Igéből képez főnevet a
-yu végződés. Az így kapott szavak mindig valamiféle ágenst jelölnek, vagyis azt
a személyt aki a cselekvést végzi. Például:
taron (vadászni) —>
taronyu (
vadász),
täftxu (sző) —>
täftxuyu (
takács).
Némileg hasonló szerepet tölt be a
-tu képző, két fontos különbséggel. Az egyik, hogy
ezt a végződést névszók kapják elsősorban, pl.
tseo (művészet) —>
tseotu (művész), a másik
feltételezett különbség, hogy ezek a toldalékok igére aggatva pácienst képeznek, vagyis olyan személyt aki az adott cselekvést "elszenvedi". Erre utalnak a következő példák,
spe’e (elfog) —>
spe’etu (
fogoly) és
frrfen (
vendégségbe megy) —>
frrtu (
vendég). Hasonlóképpen a
tspang (megöl) igéből képezhetjük a
tspangyu (gyilkos) és
*tspangtu (áldozat) főneveket.
Mint a
tì- esetében, itt is vannak kivételek, nem garantált, hogy az ilyen végződésű szavak egyértelműen valamilyen cselekvő vagy elszenvedő személyt jelölnek. Ilyen kivételek az
eltu (agy), az
ontu (orr) vagy a
’ìheyu (spirál, csigavonal).
Házi feladat 
1) Fordítsd le az következő szavakat magyarra (szótárazást igényel):
aysmuke,
eylan,
mesawtute,
meutral,
fa’li,
pxesko!
2) Határozd meg a következő szavak esetét:
ngengati,
nantangìri,
Eywa,
swizawt,
ayhelku,
maktorìl,
ma tute,
Tsu’teyit,
pxefoanur,
torukä,
ayoengìl,
mefori,
’angtsìkä,
tskxeru!
3) Az alábbi mondatokban keresd meg, és neved meg az eseteket!
a. Eytukan toruk maktoru pamlltxe.
b. Layu taronyuru tsko swizawri.
c. ’eko samsiyu ngeyä!
d. Oel teylut teyìng oeyä smukturu.
e. Lu Mo’atur tukru.
f. Ninatìri tìrolit sutel terìng mikyun.
g.

Ninatä tìrolìri sutel terìng mikyun.
h. Tul ma pa’li leatan!
Ha valaki szeretné, hogy ellenőrizzük a megoldásait, akkor ide írja meg őket SPOILER
ben!A frissített részeket
jelzi.Ezúttal néhány példa is változott, ezekre
JAVÍTOTT PÉLDA! hívja fel a figyelmet.
Minden itt közölt információ forrása a learnnavi.org és a kapcsolódó weblapok. 